Miért hal meg az ember?

Bugyuta, értelmetlen kérdés, hiszen mindenki tudja rá a választ. Az ember, mint minden élőlény, amely világra jött, egyszer meghal, elpusztul. Ez az élet rendje. A törvény. A természet törvénye. Az ember azért hal meg, mert mindenestől a természet része. Az ember: anyag. (Legyen az anyag bármi is.)

Van egy ma sokak által bevett, szerintem szentimentalista-nézet, mely szerint a különböző világnézetek összebékítése csak jóakarat kérdése. De ez a feltételezés valójában azt a másik feltételezést rejti magában, hogy a világnézetek között lényegi átjárás van, s ha minden érintett fél akarja, akkor a nézetek közötti elvi szakadékok felszámolhatók.

Vajon lehet-e szabad az egyén, ha a nemzet, amelynek része, nem szabad?

Csak magyarként lehetek szabad. Egyszerűen azért, mert magyarságom nem valamiféle járulékos része annak, aki vagyok. Pont fordítva, a magyarság léte előfeltétele annak, aki vagyok. A nemzet megelőzi az egyént.

1956 azt mutatta meg újra és ismét, hogy a szabadság-kérdés nemzeti kérdés. Ezt Mohács óta tudjuk. Ez a magyar történelmi tapasztalat. Nincs szabad egyén, ha a nemzet, amelyhez tartozik, nem szabad.

Ma is, Európa részeként, immár kiszabadulva a szovjet-blokk fogságából, csak magyarként lehetek szabad.

Talán, egyszer, ezt Brüsszel is megérti.

Tisztelet 1956 hőseinek!

A Demokratikus Koalíció szóvivője, Barkóczi Balázs – egy HVG-cikkre hivatkozva – a párt honlapján egy rövid, ám tartalmában annál súlyosabb bejegyzést tett közzé az egyházaknak juttatott tavalyi állami támogatásokkal kapcsolatban. A HVG-cikk azt állapítja meg a tavalyi zárszámadás alapján, hogy az állam 229 milliárd Forintot fordított „hitéleti tevékenységek” támogatására. A cikkből nem derül ki, hogy a sommásan „hitéleti tevékenységnek” nevezett egyházi aktivitás mit takar. Ám ez a megfogalmazás tökéletesen alkalmas olyan feltételezés sejtetésére, hogy az egyházaknak juttatott állami támogatás kizárólag az egyházak (magyarán: papok) belkörű haszna lenne, s mintha az egyházak sokrétű karitatív, kulturális és oktatási tevékenysége nem járulna hozzá az egész magyar társadalom jólétéhez. Holott nyilvánvaló, hogy az állami támogatások célja az egyházakon keresztül a magyar emberekhez eljuttatott sokrétű jószolgálati tevékenység.

Ez persze nem túl eredeti gondolat. A „progresszív kereszténység” néven ismert kísérletnek számtalan nyugati variációját ismerjük. A dolognak az a lényege, hogy a balliberális eszmevilág már rég felismerte, ma már alig leplezett világuralmi törekvéseinek útjában áll a keresztény kulturális hagyomány. Viszont a civilizációs múltat nem lehet csak úgy, mágikus ráolvasással lebontani. Erre azt találták ki, hogy nem is kell a keresztény civilizációnak nyílt hatalmi eszközökkel, durván nekiesni, hanem a tudatipar legkülönbözőbb eszközeivel át kell értelmezni, s be kell illeszteni a balliberális elbeszélésbe. Ez pontosan látszik pl. a német CDU történetén, amelynek kereszténység-értelmezésében sikerült odáig fejlődnie, hogy a hagyományos keresztény polgár már nyomokban sem ismerte fel benne a kereszténységet. A folyamat lényege az, hogy miután a kereszténységet nem lehet kikerülni, ki kell sajátítani, s valamiképp át kell hozni a balliberális politikai térfélre. Ez az úgynevezett progresszív kereszténység lényege.

Többen észrevételezték, hogy én állandóan arról cikkezek, hogy a mai nyugati keretkultúra kereszténységellenes. Ebből némelyek arra következtettek, hogy van bennem egy jól kifejlett keresztény üldözési mánia. Ez bizony nem jó, mondják, hiszen nem üldözi itt a kereszténységet senki sem. Az, hogy én mindenféle baloldali ideológiai áramlatokban, vagyis a mai gondolkodást alapvetően meghatározó kulturális környezetben kereszténységellenséget, sőt nem egyszer krisztofóbiát látok, az én merő képzelgésem.

Dobrev Klárának nagyon nem tetszik, amit a miniszterelnök a Pesterzsébet-Szabótelepi Református Egyházközség új templomának átadásán mondott. Orbán Viktor ezt mondta: „Mi, magyarok ezer éve templomépítő nemzet vagyunk. Minden egyes templom bástyát jelent a nemzet szabadságáért és a nagyságáért folyó küzdelemben.”

Jakab Péter ezt mondta a minap Magyarország miniszterelnökének: „Úgyhogy azt mondom Önnek miniszterelnök úr, hogy így a vége felé Ön is fogja kicsit vissza magát, mert a börtönben még Orbán Viktorból is lehet Orbán Viktória.”

A magyar olvasóközönség is tudomást szerezhetett róla, hogy Amerikában beiktatták az első transznemű püspököt.

Gyurcsány Ferenc ismételten elmagyarázza nekünk, hogy az istenhit magánügy. Teszi ezt annak kapcsán, hogy Orbán Viktor arra kérte a pápát, hogy ne hagyja elveszni a keresztény Magyarországot. Az elvi alapja Gyurcsány érvelésének az, hogy egy demokratikus jogállam közjogi értelemben szekuláris, nincs neki vallásos meggyőződése, karaktere, s ezért Orbán mint az állam képviselője nem szólalhat meg személyes hite nevében. Személyes hite legyen az ő magánügye.