Van egy ma sokak által bevett, szerintem szentimentalista-nézet, mely szerint a különböző világnézetek összebékítése csak jóakarat kérdése. De ez a feltételezés valójában azt a másik feltételezést rejti magában, hogy a világnézetek között lényegi átjárás van, s ha minden érintett fél akarja, akkor a nézetek közötti elvi szakadékok felszámolhatók.

Természetesen létezik olyan, hogy párbeszéd, ám azt feltételezni, hogy ezzel meghaladhatók a világképek elvi alapjai is, eléggé illuzórikus elképzelésnek tűnik. Egy ilyen fejlemény csak akkor lenne elképzelhető, ha az érintett világképek feladnák önmaguk elvi hátterét, s valamiféle homályos békesség kedvéért lényegében megszüntetnék önmagukat.

Ha jól értem, a mostani ellenzéki összefogás arra tesz kísérletet, hogy valamiféle egységbe szerkessze a balliberális és a konzervatív világképet. Ez nyilvánvalóan kudarcra ítélt kísérlet, hiszen ez csak akkor lehetséges, ha az egyik vagy a másik, vagy mindkét fél feladja azokat a legfőbb értékeket, amelyekből levezeti önmagát. Egész egyszerűen azért, mert minden hiedelemmel ellentétben, vannak értékvilágok, amelyek kizárják egymást.

A mostani ellenzéki összefogás legnagyobb elvi problémája is ez. A balliberális oldal látszólag kísérletet tesz arra, hogy magába emelje a konzervatív-keresztény világképet is a Márki-Zay-nak juttatott szerepen keresztül. Ám ez nyilván csak akkor lehetséges, ha valamelyik fél komoly elvi engedményeket tesz vagy feladja önmagát.

Számomra nem kérdéses, hogy ebben a világnézeti-hatalmi játszmában Márki-Zay Péterre hárulna az a szerep, hogy a jobboldali-konzervatív-keresztény világképet szimbolikusan harmonizálja a liberális értékvilággal, s ekként felszámolja a két nézetrendszer közötti elvi szakadékot.

De miután a két világkép nem összeegyeztethető, Márki-Zay úgy lesz jobboldali-konzervatív-keresztény, hogy a nagy világnézeti összefogás látszata alatt megszűnik az lenni.

Ebben modellben nincs semmi új. A balliberalizmus mindig azt csinálja, hogy szentimentalista hevületében, a „nagy egyetértés” munkálása érdekében látszólag beemeli magába jobboldali-konzervatív-keresztény világképet, de valójában megszünteti azt. Ez könnyen belátható, ha csak egy futó pillantást vetünk a nyugati kereszténység sorsára

Szóval, Márki Zay is lehet a liberalizmus által ünnepelt jó keresztény, jó konzervatív. Főleg, ha nem az.

(Boritókép: Az ellenzéki pártok megemlékezése Budapesten / MTI Szigetváry Zsolt)