A magyar olvasóközönség is tudomást szerezhetett róla, hogy Amerikában beiktatták az első transznemű püspököt.

Az úgynevezett „progresszív kereszténység” ily’ mértékű térnyerése láttán a Biblia értelmezésének évezredes hagyományában megmaradt kereszténységnek itt már nincs miről vitatkoznia. Itt már nem arról van szó, hogy kettészakadt a kereszténység, hanem arról, hogy a progressziónak nevezett szellemi káosz egy új kultúrát akar megteremteni, mégpedig úgy, hogy az új kultúrába való átmenethez felhasználja a kereszténységet is. Csakhogy ebbe az új kultúrába a kereszténységet csak úgy lehet átemelni, ha a kereszténység elveszti eredeti értelmét, s alkalmassá válik az új kultúrába való beillesztésre.  Ennek az az értelme, hogy érzelmileg megkönnyíti a hagyományos keresztény kultúrából való átmenetet az új kultúrába. A történelemből sok ilyen átmenetet ismerünk.

A lényeg viszont az, hogy az úgynevezett ”progresszív kereszténység” a kereszténység felszámolására tett történelmi kísérlet. Ennek egyik, ma kiemelt eszköze a nemi identitás válságának a felhasználása. A kereszténység ebben az esetben semmi más, mint a válságtünet normatívvá alakításának legitimáló eszköze.

Csakhogy ez már nem a kereszténység. Ez valami egészen más, még ha szimbolikájában és néhány lecsupaszított üzenetében annak is akar látszani.

Nyugodjunk meg, a folyamatnak nincs vége. Mint tudjuk, a progresszió határtalan, a forradalom mindig felfalja gyermekeit.

A jövőben arra lehet számítani, hogy a kereszténység mindig kéznél lesz az abnormalitás és az őrület igazolására.

A kereszténységnek el kell döntenie: vagy behódol vagy kitart.

Én az utóbbit választom.

(Fotó: Twitter)