Szilágyi Áron harmadik olimpiai aranyával örömöt szerzett sok millió magyarnak. Mi több, büszkeséget.

A Kormány népszavazást kezdeményezett a gyermekvédelemről. Nagyon helyes. Ki kell ugyanis derülnie, hogy az az eszement nevelési elképzelés, miszerint már az iskolákban támogatni, reklámozni kell a homoszexualitást és transzszexualitást, a magyar emberek túlnyomó többségében visszatetszést kelt. Inkább azon kell csodálkozni, hogy a nyugati társadalmakról ilyen vonatkozásban alig tudunk valamit. Én például nagyon kíváncsi lennék, hogy egy átlag német vagy francia polgár mit gondol az LMBTQI+ ideológia ilyen erőszakos nyomulásáról. Éric Zemmour francia jobboldali véleményvezér mondja egy helyütt, ha Franciaországban közvéleménykutatást indítanának a magyar gyermekvédelmi törvényről, akkor valószínűleg az derülne ki, hogy a francia polgárok 80%-a egyetért vele. Nem tudjuk, arról azonban vannak sejtéseink, hogy a normálisan gondolkodó emberek túlnyomó többsége abszurd gondolatnak tartja, hogy már a gyerekeket is arra kell nevelni, hogy született szexuális identitásuk csak esetlegesség, amelyet a többségi társadalom erőltetett rájuk.

Napok óta az a hír szórakoztatja a nagyérdeműt, hogy balatonberényi nyaralók szóvá tették, miért szól korán reggel a harang? Az ügy rendeződött, az egyház engedett, de aztán újabb probléma merült fel: a kakasok is túl korán kukorékolnak.

Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, mert az újonnan elfogadott gyermekvédelmi törvény megtiltja az iskolákban olyan tartalmak terjesztését, amelyek a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását vagy a homoszexualitást támogatják. Mint a kapcsolódó hírekből kiderül, az eljárás komolyan érintheti Magyarország részesedését az EU-s helyreállítási alap forrásaiból.

Miért?

Mindig ez a kérdés. Nem csak most, egy pusztító jégverés után. Mindig.

Az Európai Parlament 459 szavazattal, 147 nem és 58 tartózkodás mellett elfogadta azt az állásfoglalást, miszerint a magyar gyermekvédelmi törvény sérti a demokráciát, az európai alapjogokat és értékeket.

Három szó, amely amennyire közhelyes, annyira zseniális tömörséggel fejezi ki a régi azonosulási pontokat, s amelyeknek a tartalma napjainkban foszlik semmivé.

Most, hogy a nyugati demokráciák vezető politikai szereplői Biden-től kezdve Von der Leyen-ig hitet tettek az LMBTQI+ ideológia mellett, nem kétséges a hatalmi helyzet. S ha még ehhez hozzávesszük, hogy ezek nem pőre, izolált politikai nyilatkozatok, hanem felsorakoztak mögéjük óriáscégektől kezdve milliókat elérő sportklubokon keresztül a tudatipar legjelentősebb szereplői, nem kell különösebb éleslátás annak megállapításához, hogy az LMBTQI+ győzött. Legalábbis most úgy néz ki.

Vége van már annak a korszaknak, amikor az életvitelt szabályozó normák egész hálója fonta be az egyént, s ezerszer meg kellett gondolnia magát, hogy mit tesz, nehogy megszólják. A közösségi normák mindent uraló fegyelmező erejének vége. Már csak azért is, mert elvesztek azok az általánosan elfogadott normák, amelyek a régi, zárt közösségeket egyben tartották, a normaszegés egyértelműen megállapítható volt, s a legsúlyosabb következménye az átmeneti vagy végleges kiközösítés. Ez az a korszak, amikor egyén és közösség egymást feltételezte, s a közösségtől független egyén ideája nem is létezett.

Úgy tűnik, mégsem fogadja szivárványosra kivilágított stadion a magyar csapatot Münchenben. De ettől én egy cseppet sem vagyok megnyugodva. A tendencia egyértelmű. Van itt egy ideológia, amely úgy gondolja magáról, hogy minden más világkép felett áll, s ezért azt kötelessége mindenkinek elfogadni, aki szalonképes akar maradni a nyugati világban. A szivárványosra kivilágított stadion terve egyértelmű üzenet Magyarországnak. Köszönjük, az üzenetet megkaptuk.