A keresztyénség ma (vagy már elég régóta) különös helyzetben találja magát. Arra gondolok, hogy egyik alapszava, a megváltás, magyarázatra szorul. Virágvasárnappal elkezdődött a nagyhét, jön nagycsütörtök, az utolsó vacsora napja, nagypéntek, a keresztre feszítés napja, aztán húsvét, a feltámadás napja. A keresztyének azt állítják, hogy a nagyhét attól nagyhét, hogy Isten a Jézus Krisztussal ekkor történt eseményeken keresztül elvégezte az ember megváltásának nagy művét. Más szavakkal, az ember egyetemes történetének ez egy olyan minősített szakasza, amelyből kiindulva, s amelyhez viszonyítva az emberi sors egésze Isten megváltó tettével összefüggésben átláthatóvá és értelmezhetővé és elbeszélhetővé válik.

Nem tudom, megfigyelte-e a tisztelt olvasó, hogy napjaink világnézeti küzdelmeiben a fóbia fogalma vált egyes meggyőződések magyarázatának kulcsszavává. Magyarán, ha valaki valamivel nem ért egyet, akkor annak a magyarázata szimplán a fóbia. Ez olyan, mintha mondjuk, abban a soha be nem fejezhető vitában, hogy a szellem az elsődleges-e az anyaggal szemben, avagy fordítva, az egyik fél azzal vádolná meg a másikat, hogy annak a másiknak csak azért az a meggyőződése, ami, mert gyűlölködik.

Niedermüller Péter DK-s polgármester azt mondja, hogy a kormány az egyházakra és a sportra költi a pénzt az egészségügy helyett.

Nem foglalkoznék az elhíresült DK-s polgármesterrel, aki nem is olyan régen a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiakat rémisztő képződménynek nevezte, ha nem tapasztalnám nap mint nap, hogy a mai magyar közgondolkodásban igenis létezik egy olyan képzet, hogy a kormány önti a pénzt az egyházakra. S ezt bizony sokan ellenszenvvel fogadják.

Donald Tusk, a Néppárt elnöke a Fidesznek a Néppártból való kilépése kapcsán azt találta mondani a Twitteren, hogy a „Fidesz elhagyta a kereszténydemokráciát. Valójában sok évvel ezelőtt elhagyta.” („Fidesz has left Christian Democracy. In truth, it left many years ago.”)

Úgy van ez, hogy van a Biblia, szövegek gyűjteménye, amelyet értelmezni kell. Az az igazság ma már közhelyszámba megy, hogy egy szöveg értelmezésében mindig is benne van annak olvasója. Nincs az olvasótól független szöveg. Ez a magyarázata annak, hogy a Biblia szövegeinek értelmezése szakadatlan történeti folyamat. Különben lehetséges lenne, hogy elkészüljön egyszer s mindenkorra a végleges és egyetlen írásmagyarázat.

Jobboldali-konzervatív-keresztény körökben elterjedt egy vélekedés, miszerint a szexuális identitások és a család körüli mai felhevült és sokszor hisztérikus közbeszéd mögött valójában csak egy nagyon erős érdekérvényesítő képességgel rendelkező, de valójában szűk lobbi aknamunkáját kell látni. Tehát szimpla propagandáról van szó.

Sajnos elterjedt egy hiedelem, amely ma sokak számára úgy tűnik fel, mint valamiféle magától értetődő, magyarázatra nem szoruló igazság. Gyökerei nyilván a felvilágosodásig nyúlnak vissza. Eszerint Isten többé már nem szükséges a világ, s benne az emberi sors megismeréséhez és elbeszéléséhez. A világot Isten nélkül is érteni lehet. A hiedelem úgy szól, hogy a zsidó-keresztény hagyaték, a nagy és összefoglaló elbeszélés, amelynek a segítségével az ember még el tudta helyezni magát a mindenségben, nevet tudott adni a dolgoknak, volt benne még jelentés, cél, értelem, rend, teljesen hasznavehetetlenné vált. A jövő új távlata abban van, hogy jön egy új megvilágosodás, s az ember rádöbben, hogy minden, amit eddig állandónak hitt, meg tudott nevezni, valójában csak történeti átmenet egy magasabb szintű megértés felé. A zsidó-keresztény hagyományban megőrzött nagy elbeszélés immár nem alkalmas arra, hogy leírja a világot, s elbeszélje, hogy valójában mi is történik az emberrel miközben részt vesz az életnek nevezett valamiben.