A Svéd Liberális Párt eddig „csak” azt akarta elérni, hogy tiltsák be új, független felekezeti iskolák alapítását, ám úgy tűnik, kultúrharcos hevületükben tovább lendültek, s most már azt indítványozzák, hogy a már létező iskolákat is zárják be 2024-től – adja hírül az Observatory on Intolerance and Discrimination against Christians in Europe  (intoleranceagainstchristians. eu). Mint olvasható, a kezdeményezéssel a kormány is egyetért. A párt vezetője, Johan Pehrson (ld. kép) azzal érvel, hogy egy ilyen döntés összhangban van egy általa közelebbről meg nem nevezett nemzetközi egyezménnyel, amelynek Svédország is a része, s ezért az egyházi iskolák bezárása nem sérti a vallásszabadságot.

A kereszténydemokrata parlamenti képviselő, Magnus Jacobsson azzal kritizálta az indítványt, hogy a „liberálisok nem tűnnek nagyon liberálisnak.”

Mondhatni, Svédország tőlünk viszonylagosan távol van, a szélsőséges liberalizmusnak ez az ámokfutása bennünket nem érint. De van rá három okunk is, hogy egy ilyen hír hallatán felszisszenjünk.

Egyrészt csak a vak nem látja, hogy a nyugati világban zajló kultúrharc egyik fő terepe az iskola. A nagy kérdés az, hogy ki éri el a gyerekeket. Nyilvánvaló, hogy a szélsőségesen liberális terjeszkedésnek a keresztény iskolák útjában állnak, mert hiszen úgy működnek, ha valóban keresztények, mint a hagyományos konzervatív értékvilág tovább örökítésének intézményei. Az egyházi iskolák az európai civilizációs karakter megőrzésének alapintézményei.

Másrészt azért sem csoda, ha a hírre felszisszenünk, mert átéltünk már ilyet. Csak akkor nem liberálisok zárták be egyházi iskoláinkat, hanem kommunisták. Vagy a kettő lényegileg ugyanaz?

Harmadrészt, éppen azért, mert már átéltük egyházi iskoláink tömeges bezárását (nekem van szerencsém személyes családtörténetemben is máig élő, fájó emlékeket hordozni a Pápai Református Kollégium tragikus sorsáról), nem olyan nehéz elképzelnünk, mi történne, ha a svédországihoz hasonló szélsőséges, önmagát valójában meghazudtoló liberalizmus venné át nálunk is az oktatásügyet. Nos, akkor jönne újra indult és újonnan alapított keresztény iskoláink rendszerszintű ellehetetlenítése. Természetesen már nem kommunista érveléssel, hanem homályosan értelmezett nemzetközi egyezmények nevében.

Nem olyan magától értetődő, hogy ma Magyarországon egyházi iskolák sokasága működhet. Van mit veszítenünk.