Olvastam több helyütt is, hogy az orosz-amerikai ukrán háború egycsapásra félresöpörte az ügyeletes elbeszéléseket, mint például az illegális migránsok határtalan befogadásának az eszméjét, vagy az eltörlés kultúrájának nevezett ideológiai agymenést. A háború nyomán a Nyugat úgymond hirtelen felébredt jóléti álmából, és szembesült a valósággal. Nem így látom.

Igaz ugyan, hogy a korábban kurrens témák háttérbe szorultak, ám a problémakezelésben megmutatkozó attitűd, hozzáállás, maradt a régi. S ami maradt: a moralizmus.

Most éppen arról van szó, hogy milyen szankciókat is kell meghozni az EU-nak Oroszországgal szemben. Igaz ugyan, azt minden szakértő elismeri, hogy a teljes olaj-és gázembargó egyes európai országokat, például a miénket, gazdaságilag ellehetetlenít, másokat megrogyaszt, a hosszú távú geopolitikai következményekről nem is beszélve, ám mindezeket a pragmatikus szempontokat felülírja egy ősidőktől fogva ismert moralizáló világszemlélet, amely a történelmet a jó és a rossz harcaként írja le.

A fő érv az Oroszországot, sőt a kollektíve bűnös (!) orosz népet sújtó szankciók mellett, hogy ebben a háborúban a jó küzd a rossz, sőt gonosz ellen, s ezért ebben az esetben az önérdeket, a sajátjainkról való gondoskodást felülírja egy egyetemes morális parancs. Ha nem lesz olaj, gáz, áram, vagy sokkal drágább lesz, sebaj, hiszen teljesül a morális parancs, s ennek a morális felsőbbrendűségnek a tudata majd kárpótolja az európai polgárt, aki ezután didereg a lakásában, szellőzteti a ruháit és gyertyával világít. Hogy aztán ennek az elszegényedési folyamatnak milyen politikai hatása lesz az EU jövőjére nézve, az mind mellékes, hiszen az előre kódolható destabilizációnál sokkal, de sokkal magasabb rendű az a körülmény, hogy a jó és a rossz harcában a rossz úgymond meg lesz büntetve, sőt ki lesz iktatva, és győzedelmeskedik a jó, akár az EU önfeladásának az árán is.

Nincs veszedelmesebb egy olyan dualista moralizmusnál, amely azt gondolja, hogy a jó nevében egyszer s mindenkorra elhozhatja az amúgy mindenki által óhajtott erkölcsi világrend végső diadalát. A keresztény üzenet is tud a jó és a rossz harcáról, ám nem véletlenül, a végső ítéletet eszkatologikus távlatba helyezi, hiszen a jónak és a rossznak a történelemben nincsenek egyes embercsoportok számára véglegesen kiosztott helyei.

Ez a statikusan dualista, moralizáló világszemlélet, amelybe most az EU bele van kényszerítve, alkalmas egy olyan feltételezés megalapozására, hogy itt valójában a moralizmus semmi más, mint gyarmatosító világhatalmi szándékok ideologikus leple.

(Fotó: Eberhard Grossgasteiger/Pexels.)